Babarczy Lászlóné (1942–1999) statisztikus, szociológus
80 éve született Babarczy Lászlóné (Budapest, 1942. március 19. – Budapest, 1999. augusztus 31.) statisztikus, szociológus
Vajda Ágnes néven született. 1960 és 1962 között az ELTE TTK laboránsaként, 1967-től 1969-ig pedagógusként dolgozott. 1970-ben került a KSH-ba, ahol ezekben az években váltak kiemelt jelentőségűvé a társadalomstatisztikai vizsgálatok. Egy évig a Népszámlálás munkatársa volt, majd 1971-től a KSH-központ előadójaként, 1978-tól a KSH Népességtudományi Kutatóintézet csoportvezetőjeként, 1981-től a társadalomstatisztikai főosztály főelőadójaként dolgozott. 1975-ben középfokú statisztikai szakvizsgát tett. 1988-ban statisztikai tanácsosi címet kapott, 1990-ben osztályvezetővé nevezték ki. Sok más kortársához hasonlóan a gyakorlatban tett szert magas színvonalú statisztikai és szociológiai ismeretekre.
Kora jelentős társadalomtudósai közül együtt dolgozott többek között Andorka Rudolffal, Benda Gyulával, Cseh-Szombathy Lászlóval és Kemény Istvánnal. 1988 és 1990 között vezetőszerepet vállalt a KSH tevékenységének megújítását naprendre tűzőés a KSH munkatársaiból alakult, Statisztikus Körnek nevezett civil szerveződés munkájában. 1993-tól haláláig a Munkaügyi Kutatóintézet tudományos munkatársaként folytatta vizsgálatait.
1976-ban két hónapig ösztöndíjjal Dániában tartózkodott. 1988-ban a Nemzetközi Időmérlegtársaság konferenciáján, 1989-ben nemzetközi lakásstatisztikai tanácskozásokon képviselte hazáját. A helyszínen ismerhette meg a dán, a finn, a csehszlovák és a szovjet statisztikai hivatal társadalomstatisztikai tevékenységét. 1985-ös létrejöttétől külsőmunkatársként szociológiai-társadalomstatisztikai rovatvezetője volt az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Fórum című negyedéves folyóiratának.
1990-től óraadóként oktatott az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Tanszékén.
Kutatómunkája során tanulmányozta a társadalmi rétegződés, a jövedelmi különbségek, a társadalmi mobilitás, az időfelhasználás, a foglalkozási presztízs és a munkahelyi biztonság kérdéskörét.
Az 1980-as évek elejétől részt vett az ezekkel kapcsolatos adatfelvételek előkészítésében, lebonyolításában és feldolgozásában. Jelentős szerepe volt a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszerének (FEOR) kidolgozásában és 1975-ös bevezetésében. Kiemelt figyelmet fordított a sajátos helyzetű társadalmi csoportok, így az öregek, a nők, a kisiparosok és a kiskereskedők helyzetének vizsgálatára. Foglalkoztatta a magyarországi lakáshelyzet alakulása, a lakások minőségének, modernizációjának kérdése. Az 1920 és 1990 közötti időszakra vonatkozóan – Farkas E. Jánossal közösen – feltárta a magyarországi lakások mennyiségének és minőségének alakulását. Statisztikatörténeti érdeklődésének eredménye volt a székesfővárosi statisztikai hivatal két világháború közötti társadalomstatisztikai munkájáról készített előadása 1980-ban. A rendszerváltás idején kísérletet tett egy új politikai statisztika megteremtésére.
A szöveg és kép forrása: Lakatos Miklós: Babarczy Lászlóné. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 68–69. p.
Kora jelentős társadalomtudósai közül együtt dolgozott többek között Andorka Rudolffal, Benda Gyulával, Cseh-Szombathy Lászlóval és Kemény Istvánnal. 1988 és 1990 között vezetőszerepet vállalt a KSH tevékenységének megújítását naprendre tűzőés a KSH munkatársaiból alakult, Statisztikus Körnek nevezett civil szerveződés munkájában. 1993-tól haláláig a Munkaügyi Kutatóintézet tudományos munkatársaként folytatta vizsgálatait.
1976-ban két hónapig ösztöndíjjal Dániában tartózkodott. 1988-ban a Nemzetközi Időmérlegtársaság konferenciáján, 1989-ben nemzetközi lakásstatisztikai tanácskozásokon képviselte hazáját. A helyszínen ismerhette meg a dán, a finn, a csehszlovák és a szovjet statisztikai hivatal társadalomstatisztikai tevékenységét. 1985-ös létrejöttétől külsőmunkatársként szociológiai-társadalomstatisztikai rovatvezetője volt az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Fórum című negyedéves folyóiratának.
1990-től óraadóként oktatott az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Tanszékén.
Kutatómunkája során tanulmányozta a társadalmi rétegződés, a jövedelmi különbségek, a társadalmi mobilitás, az időfelhasználás, a foglalkozási presztízs és a munkahelyi biztonság kérdéskörét.
Az 1980-as évek elejétől részt vett az ezekkel kapcsolatos adatfelvételek előkészítésében, lebonyolításában és feldolgozásában. Jelentős szerepe volt a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszerének (FEOR) kidolgozásában és 1975-ös bevezetésében. Kiemelt figyelmet fordított a sajátos helyzetű társadalmi csoportok, így az öregek, a nők, a kisiparosok és a kiskereskedők helyzetének vizsgálatára. Foglalkoztatta a magyarországi lakáshelyzet alakulása, a lakások minőségének, modernizációjának kérdése. Az 1920 és 1990 közötti időszakra vonatkozóan – Farkas E. Jánossal közösen – feltárta a magyarországi lakások mennyiségének és minőségének alakulását. Statisztikatörténeti érdeklődésének eredménye volt a székesfővárosi statisztikai hivatal két világháború közötti társadalomstatisztikai munkájáról készített előadása 1980-ban. A rendszerváltás idején kísérletet tett egy új politikai statisztika megteremtésére.
A szöveg és kép forrása: Lakatos Miklós: Babarczy Lászlóné. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 68–69. p.
2022.03.19.
