200 éve hunyt el George Gordon Noel Byron (1788–1824) az angol romantikus költészet egyik legismertebb képviselője
Szerb Antal Az angol irodalom kis tükre című irodalomtörténeti könyvében így jellemezte Byron életét és munkásságát:
„A második romantikus generációnak nem ugyan legnagyobb, de kihatásában legfontosabb képviselője Lord Byron (1788–1824); ő általa és Sir William Scott által vált az angol irodalom a XIX. század első felében Európa vezető irodalmává. Byron nagy hírnevét nemcsak műveinek köszönhette, hanem regényes életének és egyéniségének is. Gazdag volt, előkelő, szép, szerencsétlen és igen nagy színész: költött hőseinek attitűdjét, a byroni embertípust saját életében is megjátszotta és sosem esett ki a szerepéből. Anglia társadalma száműzte viselt dolgai miatt, hogy annál lázasabb érdeklődéssel figyelje külföldi kalandjait. Beutazta Dél-Európa minden romantikus vidékét és teljesen stílszerűen halt meg: a görög szabadságharc előkészítése közben, Missolunghban.
Művei ma már nem hatnak igazán elevenen; leginkább élnek még szatirikus és leíró nagy költeményei, Don Juan és Childe Harold, drámái (Manfred, Kain, Sardanapal) elavultak. Nem is az egyes művekben állott Byron igazi jelentősége, hanem hogy megteremtett egy embertípust, egy bizonyos romantikus világérzés hordozóját, a byroni attitűdöt, mely sok évtizeden át az európai költőknek úgyszólván kötelező lelki egyenruhájává lett; nálunk Vörösmarty és Petőfi költészetén hagyott mély nyomot.”
A szöveg forrása: https://real-eod.mtak.hu/
„A második romantikus generációnak nem ugyan legnagyobb, de kihatásában legfontosabb képviselője Lord Byron (1788–1824); ő általa és Sir William Scott által vált az angol irodalom a XIX. század első felében Európa vezető irodalmává. Byron nagy hírnevét nemcsak műveinek köszönhette, hanem regényes életének és egyéniségének is. Gazdag volt, előkelő, szép, szerencsétlen és igen nagy színész: költött hőseinek attitűdjét, a byroni embertípust saját életében is megjátszotta és sosem esett ki a szerepéből. Anglia társadalma száműzte viselt dolgai miatt, hogy annál lázasabb érdeklődéssel figyelje külföldi kalandjait. Beutazta Dél-Európa minden romantikus vidékét és teljesen stílszerűen halt meg: a görög szabadságharc előkészítése közben, Missolunghban.
Művei ma már nem hatnak igazán elevenen; leginkább élnek még szatirikus és leíró nagy költeményei, Don Juan és Childe Harold, drámái (Manfred, Kain, Sardanapal) elavultak. Nem is az egyes művekben állott Byron igazi jelentősége, hanem hogy megteremtett egy embertípust, egy bizonyos romantikus világérzés hordozóját, a byroni attitűdöt, mely sok évtizeden át az európai költőknek úgyszólván kötelező lelki egyenruhájává lett; nálunk Vörösmarty és Petőfi költészetén hagyott mély nyomot.”
A szöveg forrása: https://real-eod.mtak.hu/
2024.04.19.
