Kemény Gábor (1830. július 9. – 1888. október 23.)

Tizennégy éves koráig otthon tanították, majd 1848-ig a nagyenyedi protestáns kollégiumban bölcseletet és jogot tanult. 1849 januárjától, a magyar kormány Debrecenbe költözésekor a közlekedési tárca tiszteletbeli fogalmazója volt. 1850 és 1851 között Selmecbányán matematikát, fizikát és kémiát tanult, majd hosszabb tanulmányutat tett Németországban és Svájcban. Erdélyi birtokán 1852-től vezette gazdaságait, továbbá politika- és államtudománnyal, valamint történelemmel foglalkozott. Politikai pályáján 1863-tól az erdélyi, 1866-tól a pesti országgyűlés képviselője volt.
Kormányzati munkát végzett 1875-től 1878-ig a Belügyminisztérium államtitkáraként, 1878 és 1882 között ipar- és kereskedelemügyi miniszterként, 1882-től 1886-ig közmunka- és közlekedésügyi miniszterként. 1881-ben miniszteri törvényjavaslatban kezdeményezte az áruforgalmi statisztika hazai bevezetését. 1864-ben az MTA levelező tagjává választották. Hunfalvy János, az Akadémia Statisztikai Bizottságának jegyzője 1866-ban kérte, hogy Erdélyt képviselő tudósként vegyék fel a bizottság tagjai közé. 1886-ban az MTA tiszteleti tagja lett. Jelentős jótékonysági és köztestületi munkát végzett többek között a Magyar Történelmi Társulatban, amelynek alelnöke, majd 1887-től haláláig elnöke volt. Művei jogfilozófiai és történeti tanulmányokat tartalmaztak. Tanulmányai a Magyar Sajtóban, a Budapesti Szemlében és a Pesti Naplóban jelentek meg. Szerkesztője volt a Deák-párti Korunk című napilapnak.