Gombás Géza (1895. június 6. – 1949. június 9.)

1922 decemberében kezdte meg szolgálatát a KSH-ban „a népszámlálás tartamára felvett szakdíjnokként”. 1924 januárjától állami díjnokként a hivatal könyvtárában tevékenykedett. Állásában csak újabb két év múlva, a kötelező statisztikai szakvizsga letétele után, 1926 februárjában véglegesítették. A hivatali ranglétrán egyenletesen haladt előre: 1928-ban statisztikai tisztté, 1933-ban statisztikai ellenőrré, 1938-ban statisztikai főtisztté nevezték ki. 1941 januárjától haláláig a hivatal könyvtárának vezetője volt előbb miniszteri segédtitkári, 1942-től miniszteri titkári, 1944-től miniszteri osztálytanácsosi rangban. A könyvtárból való eltávolítása után, 1949-ben öngyilkos lett. A KSH az 1990-es rendszerváltás után többekkel együtt erkölcsi rehabilitációban részesítette. Kézirathagyatékát a KSH Könyvtár őrzi. 

 

Nevéhez főződik a könyvtár katalógusrendszerének megújítása, a név- és a földrajzi katalógus létrehozása. 1935-től irányította a magyarországi könyvtermelési statisztika készítését, amelyet 1941-ben átszervezett, és alapjául a kötelespéldány-szolgáltatást tette meg. Legtöbb írását – kilencvenhét dolgozatot, javarészt cikk- és könyvismertetéseket – a (Magyar) Statisztikai Szemlében publikálta. Rendszeresen közzétette a magyarországi és a nemzetközi könyvtermelés főbb mutatóit, valamint 1931-től a hivatal könyvtárának gyarapodási és látogatottsági adatait

 

Forrás: Rózsa Dávid: Gombás Géza. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 244. p.