Takács Sándor (1922– 2009) statisztikus, a KSH Hajdú-Bihar megyei igazgatója
100 éve született Takács Sándor (Debrecen, 1922. június 26. – Debrecen, 2009. március 9.) statisztikus, a KSH Hajdú-Bihar megyei igazgatója
Takács Sándor a KSH területi szerveihez a kezdetektől kötődött. A decentralizációs törekvések eredményeként – a Népgazdasági Tanács határozata alapján – 1949-ben megalakult területi kirendeltségek közül a Hajdú-Bihar megyei vezetője lett. A néhány fős kirendeltségek az országos és helyi jellegű adatgyűjtések megszervezésével, ellenőrzésével, az adatok feldolgozásával foglalkoztak, elsősorban a mezőgazdasági, az ipar- és a népmozgalmi statisztika területén. A kirendeltség 1950-től terv- és statisztikai osztályként működött a megyei tanácson belül, amelyet Takács osztályvezetőként irányított.
Az 1952-től ismét önállóvá vált, független, a KSH alá rendelt megyei területi szervnél mezőgazdasági csoportvezetőként dolgozott. Ugyanettől az évtől a hivatal központjában statisztikai ismereteket is oktatott, ugyanis a szerveződő területi apparátus dolgozóinak négytizede nem rendelkezett érettségivel. 1954-től 1982-ig (nyugdíjazásáig) a KSH Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóságának igazgatója volt, kivéve az 1964 és 1966 közötti kétéves periódust, amikor politikai funkcióba helyezése ezt nem tette lehetővé. Több mint negyedszázados vezetői munkája a területi szervek kialakulását, megszilárdulását, fejlődését szolgálta. Aktívan közreműködött a hatszáz éves Debrecent bemutató, 1960-ban megjelent kiadvány elkészítésében.
Társadalmi funkciókat is vállalt: 1962 és 1985 között a debreceni városi tanács végrehajtó bizottságának tagja, 1972-től 1984-ig a megyei közlekedésbiztonsági tanács értékelő, elemző és okkutató szakbizottságának elnöke volt. Részt vett a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szekciójának tevékenységében.
Forrás: Malakucziné Póka Mária: Takács Sándor. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 679. p.