Ollé Lajos (1923. november 7. – 1988. március 14.)

1942-ben a Pozsonyi Állami Magyar Gimnáziumban érettségizett, majd 1942 és 1944 között ösztöndíjjal a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetemen tanult. 1945-től tanulmányait a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, ahol 1948-ban vegyészdiplomát szerzett.
1948 és 1952 között a Központi Statisztikai Hivatal Iparstatisztikai Főosztályának munkatársa volt. 1952-ben docensként áthelyezték a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem statisztikai tanszékére, amelynek 1960-tól 1985-ig tanszékvezetője volt. 1966-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1971 és 1977 között az Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipari karának dékánja volt. Az egyetem szakszervezeti bizottságának elnöki tisztét két cikluson át, 1971-ig töltötte be.
Részt vett a Statisztikai Szemle szerkesztőbizottságának munkájában. Tagja, 1977 és 1985 között alelnöke volt az Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának. Tagjai közé választotta az Magyar Közgazdasági Társaság elnöksége és választmánya, illetve a társaság statisztikai szakosztályának elnöki pozícióját is betöltötte 1964 és 1986 között. 1967-ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Négyszer tüntették ki Kiváló Dolgozó elismeréssel. 1986-ban életművéért Fényes Elek-emlékéremben részesült.

Saját iparstatisztikai kutatásai főként a munkatermelékenységi vizsgálatokhoz kapcsolódtak. Tanszékének munkatársait és hallgatóit tudományos kutatásra, a statisztikai gyakorlat európai színvonalhoz közelítésére ösztönözte. Nem egyetemi szakembereket is bevont a tanszéki munkába, előadóként, konzulensként, bírálóként. Szoros szakmai kapcsolatot tartott fenn a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozókkal, illetve személyesen és a statisztikai tanszék munkatársai révén támogatta a hazai hivatalos statisztika módszertani fejlesztéseit.
Kutatásainak eredménye az 1964-ben megvédett, A munkatermelékenység fogalma, az ipari
munkatermelékenység mérésének egyes kérdései című kandidátusi értekezés.