100 éve született Mészöly Miklós (1921–2001) Kossuth-díjas író
Eredeti családi neve Molnár Miklós volt (1948-ban veszi fel írói névként az egyik felmenő ág Mészöly vezetéknevét). Szekszárdon született 1921. január 19-én. 1938 és 1942 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi és Államtudományi Karának hallgatója, ahol jogászdoktori oklevelet szerez. 1943–1944-ben frontkatona, szerbiai fogságban van. 1944-től munkásként, terménybegyűjtőként, malomellenőrként dolgozik. 1947–1948-ban Szekszárdon laptulajdonos. 1951–1952-ben a Bábszínház dramaturgja. 1956-tól szabadfoglalkozású író.
Az életmű gerincét elbeszélések, novellák, esszék, kisregények és mesék alkotják. A korai rövidprózát a határozott helyzetrajz és a fegyelmezett szerkesztés jellemzi. A tömörítés, a távolságtartó elbeszélő, a bölcseleti beállítottság és a formafegyelem szinte minden pályaszakasz meghatározója. A ’70-es évek második felétől változatlanul megtartja jelentőségét az utalásos beszéd, ám mindinkább a helyzetek, idősorok rétegessége, a folyamatos narrációt felváltó töredékesség lesz jellemző.
1990 szeptemberétől a Magyar Írószövetség elnökségi tagja. 1991-ben a Budapesti Magisztrátus tagja. 1992 és 1994 között a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke. Elhunyt 2001. július 22-én.
„Ha ki tudnék lépni magamból – mint ahogy nem tudok –, én biztos odahajolnék magam fölé, és nézném, mint egy bogarat, birizgálnám az ujjammal, ahogy a bogarat is szoktuk: mit csinál, ha lyukba lököm, fűszál tetejére rakom, mit akkor, ha a hátára fordítom – vajon vissza tudja tornázni magát a hasára? A próbák. De láttam már bogarat, amelyiket úgy teremtett az Isten, hogy ha a hátára esik, nem tud visszafordulni.” (Mészöly Miklós: Az atléta halála)
