130 éve hunyt el Gönczy Pál pedagógus, a magyar népoktatásügy kiemelkedő képviselője, az MTA tagja
1834-től a debreceni kollégiumban bölcsészetet tanult, ahova együtt járt Arany Jánossal. 1838-tól tanítóként és nevelőként dolgozott. 1845-ben Karap Sándor váltótörvényszéki bíró és annak sógora, Diószegi Sámuel társaságában Karap zeleméri pusztáján (Debrecen közelében) egy svájci mintára berendezett árvagyermek-nevelőintézetet alapítottak; ezt megelőzően Gönczy a szükséges ismeretek megszerzése és az ügy tanulmányozása végett 1844-ben kiutazott Svájcba. Az intézet 1849-ig állt fenn, amikor azt felszereléseivel együtt a betört orosz hadsereg feldúlta.
1850–52 között Szőnyi Pál pesti nevelőintézetében tanított. 1852-ben magánintézetet alapított nemesi származású gyermekek számára, amelyet 1859-ben, amikor a pesti református gimnáziumot megalapították, átadott az egyháznak. Az így alakult gimnázium igazgatója volt 1867-ig.
1867-ben Eötvös József a vallás- és közoktatásügyi minisztérium osztálytanácsosává nevezte ki, 1874-ben miniszteri tanácsossá lépett elő, 1888-ban pedig címzetes államtitkárrá nevezték ki.
Gönczy Pál Trefort Ágoston minisztersége alatt a népoktatással foglalkozó ügyosztály vezetője, majd államtitkára volt. A közoktatási miniszter jelentéseinek népoktatásügyi része az ő tollából került ki és az ő eszméit vitték be a magyar népoktatásba. Az ezzel kapcsolatos tanterveket, rendeleteket ő dolgozta ki. Közvetlen vezetése alatt állt 64 tanfelügyelői hivatal, 24 tanítóképző intézet, 1500 iskola. Nagy érdemeket szerzett az iskolák anyagi helyzetének megalapozásában, az iskolai épületek létesítésében. Széles körű pedagógiai irodalmi tevékenységet fejtett ki.