Ezra F. Vogel: Teng Hsziao-ping és Kína megreformálása

Kína XX. századi történetének egyik meghatározó alakjáról, Teng Hsziao-pingről nemrég jelent meg egy nagyszabású biográfia Ezra F. Vogel, a Harvard Egyetem professzorának többévnyi kitartó kutatómunkájának eredményeképpen. Bár friss szakirodalomnak tűnhet, azt meg kell itt jegyeznünk, hogy a könyvet az Egyesült Államokban 2011-ben adták ki. A magyar fordítást Kiss Marcellnek köszönhetjük, maga a mű pedig az Antall József Tudásközpont gondozásában jelent meg 2018-ban. Korábban magyar nyelven 1987-ben adtak ki könyvet Tengről, amelynek szerzője Baracs Dénes volt. Ez a mű később a Kínai Népköztársaságban is napvilágot látott (Dénes Baracs: Deng Xiaoping. Beijing, Jiefangjun chubanshe, 1988).
 

A szerző nehéz fába vágta a fejszéjét, amikor elhatározta, hogy Tengről egy monumentális, angol nyelven 928, magyar fordításban 897 oldalas könyvet ír. A nehézség okai közül kiemelném, hogy Teng életében nem írt önmagáról életrajzi könyvet, illetve korai éveiről nem készített feljegyzéseket, ezzel is megnehezítve későbbi ellenfelei, valamint életrajzírói feladatát. 

Vogel egyik legfontosabb forrása egy kronológia volt (a kétkötetes Zhonggong zhongyang wenxian yanjiushi (ed.): Deng Xiaoping nianpu. 1975–1997. Beijing, Zhongyang wenxian, 2004., illetve a háromkötetes Zhonggong zhongyang wenxian yanjiushi (ed.): Deng Xiaoping nianpu. 1904-1974. Beijing, Zhongyang wenxian chubanshe, 2009.), amelyet olyan párttörténészek állítottak össze, akik hozzáfértek a párt levéltári iratanyagaihoz. De dolgozott többek között visszaemlékezésekből (pl. Zhonggong zhongyang wenxian yanjiushi (ed.): Huiyi Deng Xiaoping. 3 vols. Beijing, Zhongyang wenxian, 1998.), internetes anyagokból (pl.: http://www.chinavitae.com/), valamint a Teng lányai, kortársai által írt könyvekből, hogy a több száz órányi interjút – amelyet Teng családtagjaival, egykori munkatársaival, külföldi vezetőkkel, diplomatákkal készített – már ne is említsük.
 

A könyvben többek között olyan kérdésekre kaphatunk választ, hogy miként befolyásolta Teng gondolkodását akár franciaországi tartózkodása, akár későbbi, a Nagy Proletár Kulturális Forradalom zűrzavaros éveiben Csianghsziban eltöltött évei. Mikor és hogyan csatlakozott Mao Ce-tung táborához, miként érdemelte ki Mao elismerését, és legfőképpen, mi volt annak az oka, hogy a Kulturális Forradalom idején csupán száműzetés, átnevelés várta. Érdekes arról olvasni, hogy visszatérését követően milyen volt Teng és Mao kapcsolata, valamint hogy egy ilyen kampány után, amelyet ellene folytattak le, hogyan tudta magához ragadni a hatalmat, és lett végül Kína első számú vezetője 1978-tól. Reformjait és nyitását a külvilág felé beárnyékolja az 1989. június 4-i véres leszámolás a tüntetőkkel szemben, amelynél minden jel arra mutat, hogy Teng nem habozott fegyveres erőket bevetni ellenük, hogy azonnal véget vessen a mozgalomnak.
 

Vogel könyve összességében egy könnyed, de tudományos alapossággal megírt munka, amelyben nemcsak Teng életét és politikai pályafutását ismerhetjük meg, hanem Kína XX. századi viharos, dicsőségekkel és tragédiákkal teli történetét is. Hat nagyobb fejezeten keresztül, lépésről lépésre haladva mutatja be a szerző, hogy milyen események vezették el odáig Tenget, hogy a Pajfang faluban született kistermetű, lelkes fiatalemberből az a világtörténelmi, már-már ikonikus személy váljon, akinek vezetésével Mao Ce-tung, illetve Hua Kuo-feng után Kína valóban megnyílt a világ számára.

A könyvtárban itt található.