„Sokszor, nagy elbizakodottságunkban, kinevetjük és lenézzük a matematikust, tudákos makacsságával, hogy folyton összead és kivon és oszt és szoroz, mintha azt hinné, hogy össze lehet adni egyik életet a másikkal, hogy ki lehet vonni az örömből a szenvedést, hogy el lehet osztani a boldogságot, hogy meg lehet szorozni egyik percemet a másikkal – mégis, nemcsak nagy tudósok, nagy költők is állították már, hogy a matematika a legösszefogóbb, legigazibb képe a világnak.” (Karinthy Frigyes: Számok - részlet)