Tóth Tibor (1941–2011) agrártörténész, levéltáros, közgazdász, egyetemi tanár
80 éve született Tóth Tibor (Szigetvár, 1941. június 19. – Pécs, 2011. február 3.) agrártörténész, levéltáros, közgazdász, egyetemi tanár
Tóth Tibor történelem–népművelés–magyar szakos diplomáját a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte meg 1964-ben. Egyetemi doktori disszertációját agrártörténeti témából írta és 1966-ban védte meg az ELTE Bölcsészettudományi Karán.
1966-tól a Somogy Megyei Levéltárban dolgozott előbb levéltárosként, majd főlevéltárosként. Ebben az időszakban kutatásainak fókuszában Somogy megye mezőgazdaság-története állt. A levéltári munka során a feudális kor referenseként olyan iratok közelébe került, amelyek bőséges és értékes adatokkal szolgáltak további kutatásaihoz. Ettől kezdve munkáinak zömében a mernyei piarista uradalom XIX. századi működésével foglalkozott. Kutatási eredményeinek összegzéséből született meg kandidátusi értekezése, amelyet 1976-ban védett meg. Az új történeti kutatási módszerek beemelése és alkalmazása ismertté tette munkáit és őt magát is.
1976-ban otthagyta a levéltárat, és egy évig a Pécsi Tanárképző Főiskola Közművelődési Szakcsoportjában dolgozott oktatóként. Emellett a főiskola Történelem Tanszékén, illetve később a jogutód Janus Pannonius Tudományegyetem Történettudományi és Nemzetiségi Intézetében gazdaságtörténeti kurzusokat tartott.
1977 és 1981 között az MTA Dunántúli Regionális Kutatóközpontjának volt tudományos munkatársa. Ezzel egyidejűleg a KSH Történeti Statisztikai Kutatócsoportjában előbb főmunkatársként, majd 1980-tól 1983-ig csoportvezetőként tevékenykedett. 1981-től huszonhárom éven át a Gazdaságtörténet nevű főkollégium nagyhatású előadója volt a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán.
Az 1980-as évektől megjelenő munkái statisztikai, térgazdaságtani és gazdaságtörténeti kutatásainak egyre kiforrottabb szintézisét mutatták. Ennek jegyében írta meg nagydoktori disszertációját a két világháború közötti magyar gazdaság helyzetéről, amelyet 1985-ben védett meg. Feltárt eredményei korszakos jelentőségűek voltak, aminek eredményeképpen egyetemi tanárnak nevezték ki a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karára, valamint tanszékvezetőnek az általa létrehozott Gazdaságtörténeti Tanszékre.
1984-ben kinevezték a Janus Pannonius Tudományegyetem könyvtárának főigazgatójává, amely tisztséget 1993-ig töltötte be. Vezetése alatt jelentős bővülésen esett át a könyvtár épülete, valamint megkezdték a papíralapú katalógusrendszer gépivé való átalakítását.
A rendszerváltás után szakemberként bekapcsolódott a mezőgazdasági rendszer átalakításába. 1991-ben fél évig a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára volt, majd a Privatizációs Kutatóintézetben dolgozott. 1994–1995-ben az Állami Vagyonügynökség cenzoraként tevékenykedett.
A 1990-es évek végére egyre inkább visszahúzódott a politikai szerepléstől és a pécsi tudományegyetemen is háttérbe vonult, ettől kezdve inkább más vidéki intézményekben vállalt tanítást. 1999 és 2002 között a győri Széchenyi István Egyetemen volt megbízott egyetemi tanár, 2001 és 2005 között a Kaposvári Egyetem Agrárgazdaságtan Tanszékén tanított egyetemi tanárként, és alapító tagja volt a Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Doktori Iskolájának. 2004-ben távozott a Közgazdaságtudományi Karról, hogy a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetben (ma PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar) oktasson gazdaságtörténeti és társadalomtudományi tárgyakat.
Munkája mellett sok társadalmi szervezettel került kapcsolatba munkatársként vagy alapítóként. Részt vett az MTA Agrártörténeti és Agrárszociológiai Bizottságának és az MTA köztestületének munkájában. Kutatóként, oktatóként és vezető beosztású szakemberként a magyar agrártörténet megkerülhetetlen alakja volt. Hat könyv és több mint ötven cikk fűződik a nevéhez, utóbbiak a szakfolyóiratok széles spektrumában jelentek meg.
A szöveg forrása: Derzsy Márk: Tóth Tibor. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 714–715. p.
A kép forrása: almanach.pte.hu
1966-tól a Somogy Megyei Levéltárban dolgozott előbb levéltárosként, majd főlevéltárosként. Ebben az időszakban kutatásainak fókuszában Somogy megye mezőgazdaság-története állt. A levéltári munka során a feudális kor referenseként olyan iratok közelébe került, amelyek bőséges és értékes adatokkal szolgáltak további kutatásaihoz. Ettől kezdve munkáinak zömében a mernyei piarista uradalom XIX. századi működésével foglalkozott. Kutatási eredményeinek összegzéséből született meg kandidátusi értekezése, amelyet 1976-ban védett meg. Az új történeti kutatási módszerek beemelése és alkalmazása ismertté tette munkáit és őt magát is.
1976-ban otthagyta a levéltárat, és egy évig a Pécsi Tanárképző Főiskola Közművelődési Szakcsoportjában dolgozott oktatóként. Emellett a főiskola Történelem Tanszékén, illetve később a jogutód Janus Pannonius Tudományegyetem Történettudományi és Nemzetiségi Intézetében gazdaságtörténeti kurzusokat tartott.
1977 és 1981 között az MTA Dunántúli Regionális Kutatóközpontjának volt tudományos munkatársa. Ezzel egyidejűleg a KSH Történeti Statisztikai Kutatócsoportjában előbb főmunkatársként, majd 1980-tól 1983-ig csoportvezetőként tevékenykedett. 1981-től huszonhárom éven át a Gazdaságtörténet nevű főkollégium nagyhatású előadója volt a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán.
Az 1980-as évektől megjelenő munkái statisztikai, térgazdaságtani és gazdaságtörténeti kutatásainak egyre kiforrottabb szintézisét mutatták. Ennek jegyében írta meg nagydoktori disszertációját a két világháború közötti magyar gazdaság helyzetéről, amelyet 1985-ben védett meg. Feltárt eredményei korszakos jelentőségűek voltak, aminek eredményeképpen egyetemi tanárnak nevezték ki a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karára, valamint tanszékvezetőnek az általa létrehozott Gazdaságtörténeti Tanszékre.
1984-ben kinevezték a Janus Pannonius Tudományegyetem könyvtárának főigazgatójává, amely tisztséget 1993-ig töltötte be. Vezetése alatt jelentős bővülésen esett át a könyvtár épülete, valamint megkezdték a papíralapú katalógusrendszer gépivé való átalakítását.
A rendszerváltás után szakemberként bekapcsolódott a mezőgazdasági rendszer átalakításába. 1991-ben fél évig a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára volt, majd a Privatizációs Kutatóintézetben dolgozott. 1994–1995-ben az Állami Vagyonügynökség cenzoraként tevékenykedett.
A 1990-es évek végére egyre inkább visszahúzódott a politikai szerepléstől és a pécsi tudományegyetemen is háttérbe vonult, ettől kezdve inkább más vidéki intézményekben vállalt tanítást. 1999 és 2002 között a győri Széchenyi István Egyetemen volt megbízott egyetemi tanár, 2001 és 2005 között a Kaposvári Egyetem Agrárgazdaságtan Tanszékén tanított egyetemi tanárként, és alapító tagja volt a Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Doktori Iskolájának. 2004-ben távozott a Közgazdaságtudományi Karról, hogy a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetben (ma PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar) oktasson gazdaságtörténeti és társadalomtudományi tárgyakat.
Munkája mellett sok társadalmi szervezettel került kapcsolatba munkatársként vagy alapítóként. Részt vett az MTA Agrártörténeti és Agrárszociológiai Bizottságának és az MTA köztestületének munkájában. Kutatóként, oktatóként és vezető beosztású szakemberként a magyar agrártörténet megkerülhetetlen alakja volt. Hat könyv és több mint ötven cikk fűződik a nevéhez, utóbbiak a szakfolyóiratok széles spektrumában jelentek meg.
A szöveg forrása: Derzsy Márk: Tóth Tibor. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 714–715. p.
A kép forrása: almanach.pte.hu
2021.06.19.
