Balogh Pál (1854. augusztus 14. – 1933. augusztus 25.)
85 éve ezen a napon (augusztus 25.) hunyt el Balogh Pál újságíró, demográfiai, néprajzi szakíró.
Apja Balogh Sándor hivatalnok, lottóigazgató, anyja Deáky Lilla volt. Középiskoláit Tatán, Nagykanizsán, Vácott és Budán végezte, majd három évig a BKMTE bölcsészkarán tanult.
1875-től a Nemzeti Hírlap és a Fővárosi Lapok közölte tárcáit, 1879 és 1881 között a Pesti Hírlap belső munkatársa volt. A Budapesti Hírlap egyik alapítójaként 1881-től több éven át írt
országgyűlési karcolatokat. 1886-tól 1888-ig a Budapesti Hírlap helyettes szerkesztőjeként tevékenykedett, majd 1903-ig a lap politikai főmunkatársaként és vezércikkírójaként működött. Ezután három évtizedig a Miniszterelnökség Sajtóosztályán szolgált.
1897 és 1902 között a kultuszminiszter megbízásából monográfiát írt A népfajok Magyarországon címmel. Több mint ezeroldalas, térképekkel illusztrált művében részletesen, községszintig feldolgozta a XIX. század második felében végzett népszámlálások nemzetiségi adatait; nagyságuk és etnikai összetételük szerint osztályozta az ország településeit. A monográfia összevetette az 1890-es cenzus adatsorait Fényes Elek és Lenk Ignác fél évszázaddal korábban megjelent leírásaival, és bemutatta az egyes települések, tájegységek etnikai eltolódásait, változásait is. Balogh ezzel a munkájával a hazai nemzetiségi demográfiai kutatások egyik úttörőjévé vált, bár adatainak csoportosítását és a könyvében alkalmazott sokféle jelölést a szakértők erősen bírálták. Azonos módszerrel, de már az 1900-as népszámlálási adatok birtokában állította össze Erdély fajnépei s a székely kérdés című értekezését, amelyben Erdély és a négy székely megye településeinek nemzetiségi viszonyait ismertette.
Vezércikkeinek, politikai írásainak száma megközelíti a háromezret. Megírta Széchenyi István, Andrássy Gyula és Ferenc József életrajzát. Waterloo–Sedan című színdarabját a budapesti Urania Tudományos Színház tűzte műsorára 1911-ben. 1886-ban lefordította Salvatore Farina egyik regényét. Goethe Faustjáról, Hermann und Dorotheájáról, Reinecke Fuchsáról és kisebb költeményeiről készített műfordításai kéziratban maradtak.
1875-től a Nemzeti Hírlap és a Fővárosi Lapok közölte tárcáit, 1879 és 1881 között a Pesti Hírlap belső munkatársa volt. A Budapesti Hírlap egyik alapítójaként 1881-től több éven át írt
országgyűlési karcolatokat. 1886-tól 1888-ig a Budapesti Hírlap helyettes szerkesztőjeként tevékenykedett, majd 1903-ig a lap politikai főmunkatársaként és vezércikkírójaként működött. Ezután három évtizedig a Miniszterelnökség Sajtóosztályán szolgált.
1897 és 1902 között a kultuszminiszter megbízásából monográfiát írt A népfajok Magyarországon címmel. Több mint ezeroldalas, térképekkel illusztrált művében részletesen, községszintig feldolgozta a XIX. század második felében végzett népszámlálások nemzetiségi adatait; nagyságuk és etnikai összetételük szerint osztályozta az ország településeit. A monográfia összevetette az 1890-es cenzus adatsorait Fényes Elek és Lenk Ignác fél évszázaddal korábban megjelent leírásaival, és bemutatta az egyes települések, tájegységek etnikai eltolódásait, változásait is. Balogh ezzel a munkájával a hazai nemzetiségi demográfiai kutatások egyik úttörőjévé vált, bár adatainak csoportosítását és a könyvében alkalmazott sokféle jelölést a szakértők erősen bírálták. Azonos módszerrel, de már az 1900-as népszámlálási adatok birtokában állította össze Erdély fajnépei s a székely kérdés című értekezését, amelyben Erdély és a négy székely megye településeinek nemzetiségi viszonyait ismertette.
Vezércikkeinek, politikai írásainak száma megközelíti a háromezret. Megírta Széchenyi István, Andrássy Gyula és Ferenc József életrajzát. Waterloo–Sedan című színdarabját a budapesti Urania Tudományos Színház tűzte műsorára 1911-ben. 1886-ban lefordította Salvatore Farina egyik regényét. Goethe Faustjáról, Hermann und Dorotheájáról, Reinecke Fuchsáról és kisebb költeményeiről készített műfordításai kéziratban maradtak.
Forrás: Nádudvary Zoltán – Rózsa Dávid: Balogh Pál. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 77. p.
2018.08.25.
Előző cikk
Nyíry István (1776. május 9. – 1838. augusztus 27.)
2018.08.27.
Pezenhoffer Antal (1893. május 21. – 1973. augusztus 24.)
2018.08.24.
