Nyíry István (1776. május 9. – 1838. augusztus 27.)

Apja Nyíry István református prédikátor, az esperesi szék tanácsosa volt. Tanulmányait Sárospatakon kezdte, majd a német nyelv gyakorlása érdekében Lőcsén folytatta, végül a sárospataki református főiskolán fejezte be. 1796–1797-ben Kassán rajzolni és festeni tanult.
1797-től a sárospataki református főiskolán rajzot tanított. 1798-tól a kassai akadémián matematikai tanulmányokat folytatott, és Sárospatakon még ez évtől, 1798-tól a tiszta matézis, a mennyiségtan rendkívüli, 1806-tól pedig rendes tanára volt. A matematikai tanulmányok mellett a filozófia is vonzotta. Különösen Kant, Fichte és Schelling természetbölcseleti tanításaira fordított nagy figyelmet. 1810-től a természettudományi tanszéket vezette. Az akkori viszonyokhoz képest rendhagyó volt, hogy magyar nyelven is oktatott. 1822-ben a statisztika, a földrajz, a műtan és a neveléstudomány tanításával bízták meg. 1824-től a bölcseleti tanszéken tanított haláláig.
Az MTA első nagygyűlésén, 1831. február 17-én levelező, 1832. május 7-én rendes taggá választották a matematikai osztályba. 1836. szeptember 2-ától a filozófiai osztály rendes tagjává nevezték ki.
Tanulmányainak eredményeit részint kéziratban, részint nyomtatott dolgozataiban közölte. Kéziratban maradt műveit (A dynamica physica kezdete, 1811; Neveléstudomány, 1822; Európa statisztikája – latinul; A mathesis intemsorum alkalmazása a philosophia tudományaira, 1838) a debreceni református nagykönyvtár őrzi. Cikkei a Tudományos Gyűjteményben, a Magyar Kurírban, az MTA évkönyveiben, a Tudománytárban, a Közhasznú Esmeretek Tárában jelentek meg.