Tekse Kálmán (1932. március 21. –1978. augusztus 3.)

Újpesti munkáscsalád gyermekeként született; apja mozdonyvezető, anyja cérnázónő volt. Középiskolai tanulmányait kitűnő eredményű érettségi vizsgával fejezte be 1950-ben. 1955-ben jelesen diplomázott az ELTE TTK alkalmazott matematikus szakán. Szakdolgozatát az MTA Matematikai Kutatóintézetének tudományos segédmunkatársaként készítette el az 1954–1955-ös tanévben. 1955 és 1959 között a Moszkvai Állami (Lomonoszov) Egyetem matematikus aspiránsaként, témája a differenciál- és integrálgeometria volt. Ebből szemináriumi foglalkozásokat is tartott moszkvai, prágai és varsói egyetemistáknak. Moszkvában elkészített kandidátusi dolgozatának megvédésére egy pártfegyelmivel összefüggő okok miatt ebben az időszakban nem kerülhetett sor, de kivonatosan, A Riemann-tér integrálgeometriájának néhány problémájáról címen, 1961-ben megjelent az MTA Matematikai és Fizikai Osztályának közleményeként. Hazaérkezése után, 1959-ben a KSH-nál a Népszámlálás munkatársa lett, és bekapcsolódott az 1960. évi népszámlálás előkészítésébe, majd a felvételi és értékelő munkákba. 1961-től félállású adjunktusként oktatói munkát vállalt az ELTE TTK Analízis Tanszékén. 1963-ban a Népszámlálásról áthelyezték az újonnan alakult Népességtudományi Kutatócsoporthoz. A KSH-ban végzett alkalmazott matematikusi, illetve tudományos főmunkatársi feladatai között a mintavételi módszerek elmélete és alkalmazása, valamint általánosabban a matematikai és statisztikai módszerek demográfiai alkalmazása szerepelt.

Részt vett az 1960. évi népszámlálás előzetes feldolgozásának 1%-os, valamint az 1963. évi mikrocenzus 2%-os mintája kiválasztásában, illetve más mintavételes felvételek előkészítésében és értékelésében. Ezekről több előadása és dolgozata is készült, tanulmányt írt például a Képviseleti minta korrekciója címmel. Termékenységi és vándorlási modellek kidolgozásával, valamint az adatfelvételek, feldolgozások megbízhatóságának, minőség-ellenőrzésének kérdéseivel is foglalkozott.

Ez utóbbi területen úttörő, a későbbi hazai népszámlálások utóellenőrzési módszereit előkészítő munkának tekinthető Tekse A korbevallás megbízhatóságának vizsgálatai az 1960. évi népszámlálásnál című, 1964-ben megjelent dolgozata. A népesség térbeli, súlypont körüli eloszlásával és helyzetváltoztatásának dinamikájával foglalkozott újszerű megközelítésben a budapesti nemzetközi demográfiai szimpóziumra készített, A népesség koncentrációjának jellemzéséről című tanulmányában. Ugyanezt a problémakört dolgozta fel Describing the geographical distribution of the population címmel az ISI folyóiratában, de jelentek meg angol nyelvű cikkei a svéd statisztikai szakfolyóiratban is. Note on a problem of optimal stratification címmel közzétett írásában a rétegzett mintákkal összefüggésben röviden ismertette a nemzetközi szakmai körökkel az 1963. évi magyar mikrocenzus néhány jellemzőjét.

Teljesítményére felfigyeltek a szakosított nemzetközi szervezetek: a KSH több megkeresést és ajánlatot kapott az ENSZ Statisztikai Osztályától, a WHO-tól és a FAO-tól is, hogy hosszabb-rövidebb megbízásokkal engedjék el Teksét szakértői munkákra. Első kiküldetésére egyéves időtartammal, az ENSZ demográfiai szakértőjeként, 1966–1967-ben került sor Jamaicában. Itt demográfiai kutatási és elemzési feladatai keretében egyebek mellett termékenységi és vándorlási kutatásokban vett részt, amelyekről spanyol és angol nyelvű tanulmányokban számolt be. Kiküldetését befejezve két hónapig a reprezentatív módszerek alkalmazását tanulmányozta az amerikai népszámlálási hivatalban. 1968–1970-ben a WHO szakértőjeként Sierra Leonéban, az egészségügyi minisztérium statisztikai osztályának és tevékenységének megszervezésén dolgozott. 1970-ben készítette el munkaanyagát Freetownban az ország népmozgalmi mutatóiról.

Hazatérése után osztályvezetői kinevezést kapott az NKI-ban (a Népességtudományi Kutatócsoport jogutód intézményénél). 1972-től újabb külföldi megbízatás várt rá, ezúttal Genfben, a WHO statisztikai osztályának demográfus szakértőjeként. A hosszabbításokkal együtt ez mintegy hat évig tartott. Tekse egyik fő feladata ekkor a csecsemő- és gyermekhalandósággal kapcsolatos fejlesztési programok kidolgozása és megvalósítása volt a világ számos országában és régiójában. Ezt a kiküldetését 1977-ben fejezte be, hazatérése után nem sokkal pedig a KSH elnöke megbízta az NKI igazgatói teendőinek ellátásával. Ugyanez év októberében rendezték meg című, az SKV-nál 1975-ben megjelent disszertációjának nyilvános vitáját, amelynek alapján elnyerte a szociológiai tudomány kandidátusa fokozatot. Tekse több rangos hazai és nemzetközi szakmai szervezet tagja, vezetőségi tagja volt. 1961- től közreműködött az MTA Demográfiai Bizottsága módszertani munkabizottságában, már 1963-ban felvették az IUSSP tagjai közé, később egyéni tagként az ISI-be és a survey statisztikusok nemzetközi társaságába.

Számos speciális kérdésekkel foglalkozó munkabizottságban dolgozott, konferenciák, szemináriumok és tanácskozások szervezője, elnöke, előadója és rapportőre volt. Rövid pályafutása során közel ötven publikáció fűződött nevéhez. Az igazgatói poszt viselésére nem maradt sok ideje, a kinevezését követő évben tragikus körülmények között életét vesztette.