Télfy Iván (1816. június 18. – 1898. augusztus 2.)

Zima János néven született, családnevét 1847-ben változtatta Télfyre, keresztneve pedig felváltva János és Iván változatban szerepel az irodalomban. A gimnáziumot és a katolikus teológiai tanulmányokat szülővárosában végezte. 1834-ben a pesti egyetemen bölcsészdoktori, 1836-ban a bécsi Pázmáneumban ókori nyelvészeti szigorlatot tett. További tanulmányai során 1838-ban Pesten jogtudományi, 1840-ben oklevéltani, majd mezőgazdasági és természetrajzi vizsgákat tett. 1841-ben ügyvéd, 1843–1844-ben a pozsonyi országgyűlésen a távollevők követe lett. 1846-tól a pesti egyetemen a görög nyelv és irodalom tanára. 1852-től a klasszika-filológia rendkívüli, 1868-tól 1886. évi nyugdíjazásáig rendes tanára volt. Olasz nyelvet és irodalmat is tanított. Több más európai utazása mellett kétszer látogatta meg Görögországot, ahol görög nyelvű előadást tartott az athéni Parnassos társulat ülésén. 1844-ben a padovai akadémia, majd 1864-ben az MTA levelező tagjává választották. Tagja volt több görögországi tudományos társulatnak, tiszteletbeli, illetve levelező tagja más európai társaságoknak. A görög király kitüntetését is átvehette.

Pályája elején két művében foglalkozott a statisztika elméleti kérdéseivel. 1844-ben Pozsonyban – még Zima János néven – megjelent, A’ statistika elmélete című írása egyebek között a nemzetközi szakirodalom legjelesebb képviselőinek – köztük Achenwallnak és Schlözernek – a statisztikáról alkotott meghatározásait, a statisztika értelmezéseit, feladatait, tárgyait, elsajátításának módjait, más tudományokhoz való viszonyát tárgyalja. A mű legnagyobb értékét azonban az a több száz tételt tartalmazó irodalomjegyzék jelenti, amely országonként az ókorig visszamenőleg kronológiai rendbe szedve mutatja be a statisztika tárgyaival összekapcsolható műveket. Másik írása 1845-ből és ugyancsak Pozsonyból származik, címe A’ mezei gazdaság elvont statistikája. Irodalmi és oktatói munkásságának túlnyomó része a klasszika-filológia, az ó- és újgörög nyelv tanulmányozásához és ismertetéséhez kapcsolódott, de foglalkozott a magyarság őstörténetével  is. 1848-ban megjelent, Gyakorlati ó- és új görög nyelvtan című munkáját követően lett feladat és gyakorlat az egyetemi oktatásban, hogy a klasszikus görög tanulmányokkal párhuzamosan foglalkoznak a középkori és az újkori Görögországgal. Télfytől származik az első újgörög műfordítás is. Több antik tárgyú szócikket írt a SZIT tizenhárom kötetes, 1859 és 1876 között megjelent Egyetemes magyar encyclopaediájába. Pecz Vilmos emlékbeszédének tanúsága szerint 324 művet alkotott.
Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.