A következő cimkéjű bejegyzések mutatása: 20. század

Budapesten született 1931. október 26-án Németh Károly néven. Anyai nagyanyja szülőfalujának neve után választotta előbb írói névként, majd 1963-ban polgári névként is a Szakonyi nevet. A budapesti VII. kerületi Madách Imre Gimnáziumban tanult. A VI. osztály után kimaradt, felvételizett a Színművészeti Főiskolára színész szakra, ahova nem vették fel. A kötelező katonai szolgálat után segédmunkás lett a MEGÉV mezőgazdasági gépértékesítő vállalatnál, majd csomagoló, raktáros. Egy idő után anyagbeszerző, kocsikísérő; majd a vállalat vidéki, kecskeméti telepén telepvezető. 1954 tavaszán a Belügyminisztériumba került polgári alkalmazottnak. Majd a Zuglói Kötöttáru Gyárban betanított munkás, nyolc gépen dolgozott. Éjszaka a gépek mellett Balzacot olvasott, és más könyvtári könyveket. 1956–57-ben betanított munkás a Dekorációs Vállalatnál, majd a Képzőművészeti Alap rézkarcügynöke (egy darab rézkarcot sem adott el). Ezután az SZTK-nál betegellenőr; 1958 augusztusától novemberéig a Budapesti Hajtóműgyár anyagmozgató segédmunkása.

Picasso nemcsak festett, hanem szobrot, kerámiát, mozaikot is alkotott, belekóstolt a színpadi tervezésbe, sőt grafikák is kerültek ki a kezei alól. Picasso apja maga is festő volt, ám amikor felfedezte fia tehetségét, minden erejét az ő támogatására fordította. Picassót tizenöt évesen felvették a királyi képzőművészeti akadémiára, de ő inkább Párizsba utazott magát képezni, ahol számos ismeretséget kötött, baráti körébe tartozott többek között Henri Matisse, Guillaume Apollinaire és Max Jakob.

P.G. Wodehouse legismertebb a Jeeves-es és Blandings Kastély-os regényeiről és novelláiról, de tehetséges drámaíró és dalszövegíró is volt, társalkotója és írója volt tizenöt darabnak és 250 dalszövegnek közel harminc zenés vígjátékhoz. Társszerzője volt Molnár Ferencnek is, ő dolgozta át zenés színpadra a Játék a kastélyban című színművét, The Play’s the Thing (A színdarab az igazi) címen.

Fitzgerald írói fejlődésében a 1920-as évek voltak a legjelentősebbek. Ebben az időszakban Fitzgerald gyakran látogatott Európába, különösen Párizsba és a francia Riviérára. Párizsban összebarátkozott az ott élő amerikai és európai írókkal (James Joyce, Ezra Pound, T. S. Eliot, Gertrude Stein). Közöttük volt Ernest Hemingway, aki csodálta A nagy Gatsby művét és később Fiztgeraldot, a leghűségesebb barátjaként emlegette. Érdekesség, hogy fő műve a harmadik regénye volt, Az Édentől messze (1920) és a Szépek és átkozottak (1922) után.

William Golding 1911-ben született a délnyugat-angliai Cornwall grófság egyik kis településén. 1930-ban beiratkozott az Oxfordi Egyetemre, ahol természettudományt hallgatott, azonban két év múlva az angol irodalom szakra váltott. 1934-ben jelent meg az első kötete (Poems), amely verseket tartalmazott. 1945 és 1961 között Salisbury városában a Bishop Wordswort’s School-ban tanított. Golding a Brit Királyi Haditengerészet tagjaként részt vett Németország legnagyobb csatahajójának, a Bismarcknak az elsüllyesztésében. A normandiai partraszállásban egy, a partot tűz alá vonó hajó kapitányaként dolgozott. A háború végén visszatért a tanításhoz és az íráshoz. 1963-tól 1993-ban bekövetkezett haláláig az írásnak szentelte életét. 1983-ban elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. 1988-ban II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. A Királyi Irodalmi Társaság (Royal Society of Literature) tagja volt. 2008-ban a The Times „Az 50 legnagyobb brit író 1945 óta” listáján Golding a harmadik helyezést érte el.

A 18–20. századi irodalmi áramlatok művelődés- és eszmetörténeti vizsgálatának kiemelkedő alakja, a 18. századi francia–magyar politikai, diplomáciai és kulturális kapcsolatok kutatója, II. Rákóczi Ferenc életrajzírója.

Könyvei 41 nyelven, több mint 27 millió példányban keltek el. Egykor ő volt az egyik legolvasottabb nem angol nyelven író sci-fi-szerző a világon. Munkáiban gyakran bocsátkozik filozófiai elmélkedésekbe a technológiáról, az intelligencia természetéről, a kétoldalú kommunikáció és a kölcsönös megértés nehézségeiről vagy az emberi korlátokról és az emberiség világegyetemben elfoglalt helyéről. Lem leggyakoribb témái az emberek és a tőlük jelentősen eltérő idegen fajok közötti kapcsolat, az emberiség technológiai jövője, valamint az ember helye a jövő társadalmában.

Dreiser az amerikai naturalista írói irányzat egyik úttörője volt, amelynek a 19. századi Európában többek között Émile Zola, Gustave Flaubert és Guy de Maupassant voltak a képviselői. Dreiser karaktereinek emberi értéke a nehézségek állhatatos legyőzésében rejlik, és sorsukban a körülmények az igazán mérvadóak.

(Kép: britannica.com)