A következő cimkéjű bejegyzések mutatása: magyar irodalom

Jozefinista hitszónok, majd Jenő (Eugenius) néven belépett a pálos szerzetesrendbe. 1781. április 22-én pappá szentelték. 1793-ban világias életmódja és felvilágosult, egyházellenes írásai miatt zárdafogságban tartották Nagyszombaton. Onnét kiszabadulva Pesten a Martinovics-mozgalomhoz csatlakozott. A francia forradalmi indulót, a Marseillaise-t elsőként fordította le. Őt is elfogták, halálra ítélték, végül kilenc évig tartó börtönbüntetés után szabadult ki. Ezt követően József nádor magyar nyelvtanítója lett.

2002. október 10-én a Svéd Királyi Akadémia Kertész Imrének ítélte a Nobel-díjat irodalom kategóriában. Kertész Imre a 14. magyar díjazottként kapta meg az elismerést, viszont elsőként az irodalom kategóriában. Az indoklás szerint az író "a történelem barbár önkényének kiszolgáltatott törékeny ember tapasztalatait felmutató munkásságáért" kapta meg a legmagasabb irodalmi kitüntetést. Kertész első nyilatkozatában elmondta, hogy nagyon nagy örömmel fogadta a hírt, de akkor sem lett volna elkeseredve, ha nem kapja meg a díjat, hiszen megmaradt volna neki az írás, ami mindenért kárpótolja.

Első versét még elsőéves gimnazistaként, nyolcéves korában írta anyjához. Ezt követően Marosi Gyula néven küldött írásokat újságokba, ezek francia és angol elbeszélések műfordításai voltak. A Napkelet már 1858-ban saját nevével közölt tőle verset.
Első elbeszéléskötete, Az életből 1872-ben jelent meg álnéven. 1875-ben mutatta be a Nemzeti Színház Jóslat című vígjátékát. 1878-ban Temesvárról Budapestre költözött és minden idejét az irodalomnak szentelte. A Nemzeti Színház dramaturgja, a színiakadémia tanára, a Kisfaludy Társaság másodtitkára lett.

Pályaképe a magyar irodalom tradíciójába egyszerre szervesen illeszkedő, ugyanakkor azt megújító látás- és beszédmódok ívét rajzolja ki. A Nyugat verselési formái, a huszadik századi és kortárs költészetre való utalások, a tárcák pillanatfelvételei vagy a novellák és regények megszólalásai együtt haladnak a nyelv és a kommunikáció problémáira alapozott irodalomfelfogással.

József Attila mindössze harminckét évet élt, mégis a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja. Az 1945 utáni szocialista kultúrpolitika mint haladó proletárköltőt piedesztálra emelte és emlékét, munkásságát a legnagyobbaknak kijáró tisztelettel ünnepelte. Műfordítóként József Attila a szomszéd népek kortárs lírájával foglalkozott és értékesek Villon-fordításai is.

1966-ban jelent meg első novellája, a Családi kör című a Kortársban, 1968-ban pedig első regénye, a 4447. Írásművészete fokozatosan fejlődött abba az irányba, amelyet maga – aztán később a szakirodalom is – „spirituális realizmusnak” nevezett el.

 A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgették.

Lator László 1927. november 19-én Tiszasásváron született (akkor Csehszlovákia, ma Ukrajna). 1947 és 1951 között magyar–német szakon végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten.
1955-től az Európa Kiadó lektora, később főszerkesztője. Versei a Magyarok és a Válasz című folyóiratokban jelentek meg először.

Jékely János Lajos néven született, verseit Áprily Lajos néven először 1918 tavaszán Szentimrei Jenő közölte az Új Erdélyben. Az első Nyugat-nemzedék tagja.